A társadalom- és politikafilozófiák akkor váltak lehetségessé és szükségessé, amikor szükségessé és lehetségessé vált a rendszeres társadalomformálás és törvényhozás. Ismereteink szerint az antik görög törvényhozók (pl. a püthagóreusok, Lükorgosz, Szolón) és Platón volt az első, aki új társadalmi berendezkedés lehetőségét vizsgálta. Arisztotelész volt az első, aki összegyűjtötte és elemezte az alkotmányokat és logikus alapokra igyekezett építeni a politikát. Több mint 2000 éve ...

A társadalom (a közéletünk, az egymásrautaltságunk) értelmezése és a politika (a közügyeink, a feladataink) felfogása úgy függenek össze, mint a kérdés és a válasz, a feladvány és a megoldás. Mi a baj a társadalommal? Ettől függ, hogy mi a politika alapfeladata. Mi az elsődleges feladat? Ebből következik, hogy milyennek látom a társadalmat.

A modern politikai életben sokan ábrándulnak ki a politikusokból és azon keresztül a politikából, aminek az egyik eredménye, hogy néhány politikus tagadja, hogy politikus és a politizálás letagadásával politizál, illetve egyre többen mossák össze a politikát a rossz politikával, pedig a politika csak annyit jelent, hogy a „közügyek intézése”. Tehát a politizálás elkerülhetetlen és mindenkinek minden ügyében ott rejlik valahol annak a dolognak a társadalmi és politikai jelentősége. Külön politikai elhatározás (pl. a modern világban), ha nem nézzük minden dolog politikai szerepét és a közügyek intézésében megállunk a magánélet határánál. Külön politikai probléma, hogy hol húzzuk meg a magánügy és a közügy közötti határt.

Földi halandók.

Szeretnénk azok közé tartozni, akik nem alkotnak elhamarkodott ítéletet és nem elfogultak másokkal szemben. (Még önmagukkal szemben sem és az előítéletesnek vélt emberekkel szemben sem.) Az előítéletekkel szembeni elfogultság lényege talán az, hogy kizárólag a velük okozott károkat hangsúlyozzuk, pedig meggyorsítják az eligazodást és egyszerűbbé teszik az átfogóbb összefüggések kialakítását. Elméletileg és gyakorlatilag sem lehetséges minden következtetésnél minden kiindulópontot felülvizsgálni.

A döntő probléma nyilván az, hogy feltétlenül elzárkózunk a véleményünk helyesbítésétől vagy sem. Minket nem az zavar legfőképpen, hogy pl. a körülményeskedésünket és a "finomkodásunkat" látva (vagy pl. az említett nevek és a jelképek miatt) rossz benyomást okozunk, hanem az, ha esélyt sem kapnak a szempontjaink.

Mindez azért, mert nagyon nem szeretnénk ártani annak az ügynek, amit szolgálni akarunk.