Az első szó mindig a fájdalomé.
Lelketlen semmik lennénk, ha nem mások szenvedésébe botlanánk mindenek előtt.
Az utolsó szó azonban mindig a köszöneté.
Lelketlen semmik lennénk, ha nem szeretnénk annyira mások szeretetét,
hogy nem éreznénk hálát a világ iránt.
A lehető legfontosabb a lehető legrövidebben:
fejlődés.
Ugyanez egy kicsit hosszabban és pontosabban
(minden probléma szükséges és elégséges megoldása):
önfejlesztés.
1. Figyeljük meg a hibáinkat.
2. Tervezzük meg a fejlődésünket.
3. Elhatározásunk szerint cselekedjünk.
4. Kezdjük előlről és alaposabban.
Ha nem jutottunk előrébb, nem ezt tettük.
RSS Feed
