A történetfilozófia a történések időbeli mintáiról alkotott modellek logikáját és értékvilágát vizsgálja, más szavakkal a történelem különböző felfogásait. Már maga a „történelem” kifejezés arra utal, hogy a történéseket nemcsak az egymásutániság kronologikus sora kapcsolja össze, hanem valamilyen magyarázó erejű, egyetemes logika.
A történetfilozófia vizsgálja azt a kérdést, hogy „Miről szól minden történet általában?”, „Mi a történések értelme?”. A válasz egy alapvető narratíva, amely minden egyéb történetnek (epizódnak) a kerettörténete (kontextusa). Ilyen narratíva nélkül összefüggéstelen jelenetekre esik szét az élet és összefüggéstelen pillanatokra esik szét minden jelenet. A „történelem” elutasítása az emberek „közös sorsának” és az „élet értelmének” (az értékvágynak és az értékek keresésének) az elutasítása. Ezért csak kivételes esetekben tagadják a „történelmet” (pl. a változások mindenkori ellenfelei, a „status quo” védelmezői), inkább vitatkoznak a kerettörténet verzióin. De a mindent átfogó elbeszélés módszertanilag és politikailag is rendkívül problematikus.
A történetfilozófia vizsgálja azt a kérdést, hogy „Miről szól minden történet általában?”, „Mi a történések értelme?”. A válasz egy alapvető narratíva, amely minden egyéb történetnek (epizódnak) a kerettörténete (kontextusa). Ilyen narratíva nélkül összefüggéstelen jelenetekre esik szét az élet és összefüggéstelen pillanatokra esik szét minden jelenet. A „történelem” elutasítása az emberek „közös sorsának” és az „élet értelmének” (az értékvágynak és az értékek keresésének) az elutasítása. Ezért csak kivételes esetekben tagadják a „történelmet” (pl. a változások mindenkori ellenfelei, a „status quo” védelmezői), inkább vitatkoznak a kerettörténet verzióin. De a mindent átfogó elbeszélés módszertanilag és politikailag is rendkívül problematikus.
RSS Feed
